Mindig érdekes esemény amikor a honi politikai élet Münchhausen bárója idejét érzi, hogy maroknyi szektája körében sopánkodjon egyet. Aztán persze rendre szembe jön a valóság és képen törli Ferit. No de, tökös, balliberális „európai magyar” nem engedi, hogy holmi tények összezavarják. Tényekkel foglalkozni, az olyan maradi, konzervatív, sőt talán még fasiszta dolog is, ergo a tényekre időt pocsékolni butaság! Jól képzett „európai magyar” elvek mentén masíroz, a szíve viszi előre a Lenini brüsszeli úton!
Feri sokáig elvolt a „nagy gazdasági összeomlás” víziójával. 2010 után évekig győzködte elkeseredetten aprócska falkáját arról, hogy az Orbáni gazdaságpolitika, amely szembe megy a brüsszeli ajánlásokkal, de még a magasságos Úristennel IMF-fel is, a totális összeomlás felé vezeti az országot. Baráti közgazdászok adták a kilincset egymásnak a baráti szerkesztőségekben, hogy elmeséljék a riadt szemű „európai magyarnak”, ezen az úton járva „holttutibiztos”, hogy fél éven belül összeomlik a magyar gazdaság. És lesz akkor itten nyomor, éhínség, talán még némi kannibalizmus is! Ezen apokalipszis elkerülésének egyetlen módja, hogy Ferit, a nyomor elleni harc keresztes vitézét, a szegények megmentőjét, az elesettek felsegítőjét, valahogyan visszajuttatjuk a hatalomba. (az se nagy baj, ha nem túl demokratikus úton, hiszen sokan utálják őt)
Viszont ennek a fránya gazdaságnak sehogy sem akaródzott összeomlani. Pedig hát Feriék, hatalmuk utolsó éveiben tényleg mindent megtettek annak érdekében, hogy a kormányváltás után könnyen összeomolhasson a magyar gazdaság. Aztán csak teltek az évek, a gazdaság meg köszönte szépen jól volt. Feriék egyre elkeseredettebben várták a nagy összeomlást, közben Magyarországnak sikerült 3% alá csökkentenie az államháztartás hiányát, kikerült a túlzott deficit eljárás alól, a gazdasági növekedés európai szinten is kimagasló lett, sőt, még az államadósságot is sikerült a 2010-es 80%-ról 70% alá vinni. Nyilván ilyen körülmények közt egyre nevetségesebbé vált azon izmozni, hogy a magyar gazdaság „fél éven belül összeomlik”.
Viszont Ferit, aki ugye „európai magyar” (jelentsen bármit is ez), nem olyan fából faragták, hogy ne találna magának új játékot, ha a csúnya, szőrös-patás Orbán elveszi tőle a kedvenc homokozólapátját. Feri, úgy látszik kifogyhatatlan a hazugságokból ötletekből. Új víziója van, hiszen az elképzelhetetlen, hogy a pápai paneldzsungel géniuszának ne legyen ilyenje. Ha már az a kurva fránya gazdaság sehogy sem hajlandó összeomlani, akkor legalább a nép legyen már nyomorban. Ezen gondolat mentén megszületett az új mantra, melyet maga a nagymester, „Európaimagyar Ferenc” tett közkincsé egy kinyilatkozásában. És amit a baráti média, illetve a DK megmondó kommandója azóta is próbál, egyre izomszagúbban beleverni azokba a konok „ázsiaimagyar” fejekbe. Tudniillik ma Magyarországon elképesztő nyomor van, amibe természetesen a szőrös-patás Orbán (akiről tudjuk ugye, hogy gyerekeket vacsorál és nem mellesleg saját kezűleg húzkodja ki a kórházakban a lélegeztetőgépeket) taszította a népet. Az elképesztő nyomor részeként „ma már egy szelet rántott hús is luxusnak számít az átlag magyarnak.” És itt felhívnám a figyelmet az „átlag magyarnak” kifejezésre, tehát nem arról elmélkedett Ferenc, hogy vannak még éppen olyanok, akik szegénységben élnek, hanem az „átlag magyar” éhezik. Több millió hétköznapi ember. Hogy mekkora is a nyomor, azt abból is láthattuk, hogy szegény Gréczy Zsoltnak már gatyára sem telik, kénytelen volt alsónadrág nélkül fényképezkedni. Sőt, a történet tanulsága alapján, a „magad uram, ha szolgád nincs” elv mentén az utóbbi időben már a joystick-ot is maga kezeli.
Nos, mint az elején már írtam, az élet olyan kis szemét, hogy bármit akarunk is hinni, előbb-utóbb mindig szembe jön a valóság. Elég csak kimenni az utcára, megnézni az úton elhaladó kocsikat, a járdán sétálgatók öltözékét vagy éppen a bevásárlóközpontokat megtöltő tiniket, akiknél ma már alapfelszereltség az okos telefon (és nem éppen az „ötezerforintosgagyi”). Nos, nehéz elképzelni, hogy ők esténként korgó gyomorral fekszenek le, egy szelet rántott húsról álmodozva...
Két hír a napokból, szembehelyezve őket Feri kijelentésével. Az egyik, a kiskereskedelmi mérlegről, úgy tűnik idén is sikerült rekordot dönteni az ünnepek havában. (úgy látszik ez a rekord évről-évre dől meg) Idén, ha minden igaz, itt a nagy Karácsonyi-Szilveszteri hejehujában sikerült 1200 milliárd fölé tornászni az elköltött forintok számát. Még egyszer, 1200 MILLIÁRD forint Decemberben, egy olyan országban, ahol állítólag egy szelet rántott húsra sem igazán telik az embereknek... A másik, egy mai hír, Szilveszterre fullon vannak, tehát gyakorlatilag telt házzal üzemelnek a honi szállodák.
Lehetne még példálózni, de akiket magába szippantott a Feri által kreált párhuzamos univerzum, azoknak úgyis évek kellenek még (mint a „nagy gazdasági összeomlás” víziójával kapcsolatban) ahhoz, hogy belássák, megint hülyítik őket. Akik meg képesek a gondolkodásnak elnevezett bonyolult biokémiai folyamatra, azok meg már most is értik. És még csak véletlenül sem állítok olyant, hogy nincs Magyarországon szegény ember. De van! Sajnos van. Mint ahogy mindig is volt és mindig is lesz. Mint ahogy a világon mindenhol van. Az USA-ban, Franciaországban vagy éppen Németországban is van. Az arányok azok ami nem mindegy. És ezért is tartom orbitális pofátlanságnak azt, amikor egy Gyurcsány böfög fel ilyesmit. Hiszen pont ők voltak azok, akiknek sikerült csődközelbe navigálniuk az országot, amikor épp elkúrták. A regnálásuk alatt jutottunk oda, hogy közel egymillió ember élt mélyszegénységben, munka és kilátás nélkül, vagy olyan szinten máról-holnapra, amit már csak egy hajszál választott el a teljes nincstelenségtől. Pont az ő „sikeres” országlásuk alatt jutottunk odáig, hogy az emberek nem azon gondolkodtak, érdemes-e munkahelyet váltani, mert esetleg jobb a lóvé, hanem azok a szerencsések, akiknek még volt munkahelyük, reggelente görcsbe rándult gyomorral mentek dolgozni, mert nem tudták vajon holnap is lesz-e hová bemenni. Ez az ember inkább ne ossza az észt, nagyon nagy a baj ott, ahol az ő tanácsai alapján akarnak országot vezetni. Egyszer már megmutatta mire képes, normális ember nem akarja megint azt a világot.
Mint írtam, egyáltalán nem állítom, hogy ma Magyarországon ne élne szegény ember. Sajnos nyilvánvalóan vannak. Bizonyára ma is van az országban 150-200 ezer, de lehet, hogy 300 ezer olyan ember, akinek valóban komoly anyagi gondjai vannak. Ezt tagadni legalább akkora butaság és hazugság lenne, mint azt állítani, hogy az átlag magyar éhezik. Mindössze azt a böszme hazugságot vitatom, hogy az éhínség, a nyomor általános jelenség lenne Magyarországon. Még mindig vannak, akik sanyarú körülmények között élnek. Egy részük tehet róla, mondjuk úgy, nem igazán tesz meg mindent azért, hogy jobb sora legyen. Jelentős részük viszont nem tehet róla, ha úgy tetszik önhibáján kívül került ilyen helyzetbe. Őket segíteni feladat, kötelesség. A balliberális pártok úgy képzelik el a segítséget, hogy 12.000-ről 20.000-re kéne emelni a családi pótlékot, esetleg 5-10.000-rel megemelni a segélyt és máris telik majd rántott húsra, dobos tortára, meg kakaós csigára reggelire. (ugye nem kell ecsetelnem, ez mekkora baromság?) A jobboldal ezzel szemben úgy képzeli el a segítséget, hogy még több munkahelyet kell teremteni, a szegényebb régiókban is. Mert akinek van munkahelye, akárcsak minimálbéres is, az jóval többet visz haza, mint a segély és valóban lehetőséget kap arra, hogy kilábaljon a szegénységből. Így sikerült az évek alatt a nagyjából egymillió „mélyszegényből” 200 ezret csinálni. Mindenki döntse el, melyik a jobb módszer.
Az igazán vicces Feri agymenésében az, hogy ha belegondolunk valójában már évekkel ezelőtt megcáfolták a mai állítását. Ők maguk. Az elmúlt tíz év egyetlen valamire való tüntetését az internetadó kapcsán sikerült összebrusztolniuk. Felettébb furcsa, hogy egy országban, ahol állítólag akkora a nyomor, hogy már enni sincs mit az embereknek, az hozza lázba a tömeget, hogy megemelik az internet adóját, nem? Hiszen akinek enni sincs mit, az nyilván nem internetezik (mer' arra aztán pláne nem futja), akkor mégis miért izgatná fel, hogy mennyi adót tesznek rá?
