Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA


Orbán, Gyurcsány és a koronavírus

Kezdjük azzal, hogy egy gondolatot, amolyan "alapvetésként" mindjárt az elején rögzítünk. Már csak azért, mert így valószínűleg sokkal érthetőbb lesz az egész, alant elterülő gondolatmenet. Nos szóval, egy katasztrófahelyzet, jelen esetben járványügyi vészhelyzet, elleni védekezésnek van egy bevett menete. Ezt nem kell feltalálni, ez megvan, egy bevett séma szerint működik. Alapja az emberiség által az évszázadok során begyűjtött tapasztalat. Ez része a WHO ajánlásának, ezt a sémát alkalmazzák gyakorlatilag mindenhol a világon. A járvány terjedésével, erősödésével összhangban léptetik életbe az újabb és újabb, általában az előzőnél "erősebb" intézkedéseket. Ezeket a "lépcsőfokokat" nem igazán lehet felcserélni, nem is igazán lenne értelme, hiszen ezek egymásra épülnek. Ez nem egy titkos recept, teljesen nyilvános, így aki akarja az megnézheti és ezáltal pontosan tudni fogja, mi lesz a védekezés következő lépcsőfoka.

Mindezt azért írom, hogy egyértelmű legyen, amikor az elmúlt hetekben Gyurcsány azzal szórakozott, hogy amolyan önjelölt járványügyi szakértőként osztotta az észt arról, mikor mit kell csinálni, egyszerűen csak ezt a listát olvasgatta. Minden bevezetett intézkedés után átugrott a következő pontra és elkezdte fennhangon követelni, azt a látszatot keltve, mintha ő adná az ötleteket. Pedig hát most sem kellett feltalálni a spanyol viaszt... Egyfajta politikai pávatánc volt ez, a szavazókkal próbálta elhitetni, hogy milyen okos, ügyes és rátermett is ő. Az már tényleg a pofátlanság netovábbja volt, hogy minden ilyen lépcsőfok után bőszen megveregette a saját vállát és telekürtölte a médiát azzal, hogy itt ő osztja a tanácsokat, ő vezényli a védekezést, mert mindenki más hülye hozzá.

Tovább


Gratulálok Feri, hatalmasat mentetek!

Az alant leírtakból persze kiderül, nehéz volt röhögés nélkül leírni ezt a címet. Meg nehéz röhögés nélkül értékelni az ellenzéki összefogás „veretes” hétvégi teljesítményét...

Nem szeretném túl hosszúra nyújtani ezt a bejegyzést, azt hiszem ez tipikusan az az eset, amikor a tények önmagukért beszélnek. Nincs mit ragozni rajtuk. Bizonyára sokan tudják, a hétvégén parlamenti képviselőválasztás volt Dunaújvárosban. Az ellenzéki összefosás összefogás jelöltje nyert. Nem volt túl nehéz dolga, hiszen a Fidesz nem indított saját jelöltet, az egyik független mögé ugyan beálltak, amúgy tessék-lássék, de szemmel láthatóan nem különösebben izgatták fel magukat a hétvégi derbi gondolatától. Nyilván úgy gondolták, hogy Dúnaúj eleve balos város, egyébként sincs semmiféle hatása az eredménynek a parlamenti erőviszonyokra, így kár erőt feccelni ebbe. (mint utóbb kiderült, ez lehet, hogy hiba volt, egy jó jelölttel, erős kampánnyal, ezt a 16%-ot éppen meg lehetett volna ugrani...)

Nézzük a száraz tényeket. A szavazást, meglehetősen mérsékelt részvétel mellett Kálló Gergely, az összefogás jelöltje nyerte, a leadott voksok kb. 56%-át bezsebelve. Ez alapjában véve nem is hangzik rosszul ugye. Akár még megsüvegelendő teljesítménynek is mondhatnánk. Viszont arra a hurráoptimizmussal teletűzdelt győzelmi táncra, amit az ellenzék most előad, messze nincs oka. Mint írtam, meglehetősen mérsékelt részvétel mellett jött össze ez a győzelem. Ez konkrétan annyit jelent, hogy a választásra jogosult kb. 67.500 polgárból nem egész 20.000-ren jelentek meg az urnáknál. (értelem szerűen ennek az 56%-át sikerült begyűjtenie az összellenzéki jelöltnek.) Ez egyben azt is jelenti, hogy a szavazásra jogosultak nagyjából 16%-át sikerült megmozgatniuk. Na bumm! Pedig most aztán mindenki mindenkivel összefogott, aki számításba jöhetett. A néhány százalékos pártoktól kezdve egészen addig a Párbeszédig, akiknek a szavazótábora gyakorlatilag csak önmagukból áll. (na jó, ha minden jól jön össze és extrán sikerül a Párbeszédesek mozgósítása, akkor lehet, hogy 1-2 unokatesó is elmegy az urnákhoz...) Tehát ennél tovább nincs. Nincs már kivel összefogni. És ennek a hat pártnak (Jobbik, DK, MSZP, Momentum, LMP és Párbeszéd) sikerült a szavazók 16%-át (!) az urnákhoz csalnia. (megjegyzem, ha szövetségbe indulnának, 30% kéne a parlamenti küszöb megugrásához) Nos, ez az a „parádés” teljesítmény, amit ma önfeledten ünnepel az ellenzék. Adódik a kérdés, „Maaaaaaargit! Há' Noooormáááális???

Biztos én vagyok hülye, de a körülményeket látva én nem örömtáncot járnék, sokkal inkább elgondolkodnék a helyükben. Mert az, hogy hat párt összesen a választók 16%-át tudta megmozgatni, az nem parádés, nem világra szóló teljesítmény, sokkal inkább siralmas. Ezt önfeledten ünnepelni, ennek okán büszkén üzengetni a túloldalra, finoman szólva is kabaré.

Kicsit olyan volt az ellenzék mai örömünnepe, mint amikor valaki egyedül ugrik a medencébe, ott egy siralmas vergődéssel nagy nehezen célba evickél, majd kikecmeregve a vízből vadul rázza az ökleit, hogy most aztán megmutatta. Mit mutattatok meg gyerekek? Hogy ha egyedül indultok még ti is tudtok nyerni? Bocs, de nekem megint Eric Moussambani úszása jut eszembe a teljesítményetekről. (azzal a különbséggel, hogy habár Eric úszása is kabaréba fulladt, de ismerve a története hátterét, őt legalább lehetett tisztelni!)

Megosztás a Facebook-on

Tovább


A balliberális családpolitika gyöngyszeme

A bölcsődések támogatására nem jut, de a haverok brutális fizetésemelésére simán futja a baloldali vezetésű pécsi városkasszából...

Ismét rácsodálkozhatunk arra, mit is jelent az (elvileg) baloldali pártok számára a családtámogatás. Ezúttal Pécsett mutatták ki a foguk fehérjét. A kampányban "természetesen" hazudtak reggel, délben meg este, ígéretekből nem volt hiány, hallhattunk "visszavett városról", emberbarát városvezetésről, szociális érzékenységről, "kolbászból kerítésről"... De, mint a többi ellenzéki vezetésű városban, Pécsett is keserű az ébredés. Ugyanakkor intő példa is ez, mire is számíthatnánk, ha egyszer újra "ezek" kerülnének hatalomra...

Tovább


Győr a józan ész diadala

Nem jött össze a nagy álom az ellenzéki oldalon, mondhatni dupla sallerrel abszolválták az elmúlt hetet. A különböző balliberális hírportálok komment szekcióiban óriási várakozással tekintettek az elmúlt hétre. Sokan már-már az "áttörés hete"-ként aposztrofálták a Január 20-26 közötti időszakot, egyöntetű vélemény volt ugyanis, hogy a Fideszt kizárják az Európai Néppártból és Győrt elveszti a kormánypárt. A kettő együtt meg igazi lavinát indít meg, sokan már előrehozott választásokat is vizionáltak. Aztán, ahogy az lenni szokott, egyszer csak szembe jött a valóság. Meggyőződésem, hogy a győri eredményben alaposan benne van az elmúlt száz nap.

Tovább


Nincs választás, az EU-nak meg kell büntetnie Magyarországot

Még mielőtt bárki is félreértené és notórius hazaárulónak bélyegezne, nem, a fenti cím egyáltalán nem az én vágyaimat, elvárásaimat tükrözi. Mindössze tömör összefoglalása annak a gondolatmenetnek, ami lentebb olvasható.

Sokan, sokféleképp próbáltak már magyarázatot adni arra, hogy miért is ennyire "szuperkritikus" a brüsszeli elit Magyarországgal, a magyar kormánnyal szemben. Mint azt már megszoktuk, a politikai döntésekre általában (legalább) két magyarázat van. Az egyik a jól hangzó, a másik meg a valós. A "jól hangzót" már ismerjük, unalomig ismételt az "EU aggódik a demokráciáért" mantra. Valóban jól hangzó, szerethető, "fülbemászó" dallam, kár, hogy nem igaz.

Tovább
«
12