Régi, öreg akvárium a szoba sarkában. Évek óta áll ott háborítatlanul, világítással, levegőporlasztóval, szűrővel, különféle halak újabb és újabb generációinak biztosítva kényelmes szállást. Az ember, aki megvette, összeállította, feltöltötte, időnként lopva szór elemózsiát nekik. Nem szándéka zavarni őket, csak gyönyörködni szeret bennük. Van, hogy fél-egy órát is eltölt kedvenc karosszékében gubbasztva, bámulva az fényben úszó akváriumot. „Igen, ez szép!” gondolja magában a halak sokszínűségét látva. Kicsit talán büszke, kicsit talán boldog mikor eszébe jut, ezt ő adta, ezt a közeget ő biztosította ezeknek az apró lényeknek, hogy kedvükre ficánkoljanak, éljék az életüket. Mert jó érzés létrehozni valamit és hagyni, hogy az a valami, illetve a benne élő apró lények a saját életüket éljék, hagyni, hogy önálló döntéseket hozzanak...
Ott a sarokban, üveglapok közé zárva egy másik világ. Nagyjából 250 liternyi világ, fénnyel, vízzel, növényekkel, halakkal. Rég kihaltak már azok a halak, amiket egykoron, még az akvárium új korában maga az ember hozott és telepített be. Ma már azok ükunokáinak az ükunokái ficánkolnak a vízben. Az öregek még beszélnek egy ősi legendáról, ami szerint létezik az akváriumon túl egy másik világ. Van ott „kint” egy furcsa lény, ők Embernek hívják, nem értik a céljait, sem azt, hogy miért van ott, de állítólag ő maga teremtette ezt a világot. Sőt, az öregek szerint ez a bizonyos Ember tartja fent a világukat. Nélküle nem lenne ez a gyönyörű fény az akváriumban, a víz is idővel elkoszolódna és az oxigén is igencsak megcsappanna benne. Állítólag voltak olyan ősi halak, akik még látták is ezt a bizonyos Embert. Egy furcsa helyről hozta őket az Ember, egy furcsa szerkezetben és miközben utaztak egy varázslatos világot láttak mielőtt bekerültek volna az akváriumba. Nem értették mindazt amit láttak, így leírni sem igazán tudták, csak a saját primitív szókincsükkel próbálták elmesélni az utókornak, van ott „kint” valami. Valami egészen más, amit itt bent senki nem ért.
A halak új generációi, ahogy váltották egymást, egyre kevésbé hittek ezekben a történetekben. A mai halak, már csak ősi dajkamesének tartják az egészet. Hiszen ők már felvilágosult, modern halak, akik tudják, hogy az akvárium magától jött létre, ahogy a benne lévő növények is, sőt a fény is csak úgy van, mint ahogy a szűrő vagy éppen a levegőztető is magától működik. Ehhez az ég világon semmi köze sincs valamiféle rejtélyes Embernek. Az, hogy az akváriumon túl létezne egy másik világ is, benne mindenféle különös lényekkel, meg az Emberrel, pusztán a tudatlan, babonás ősi halak kitalációja volt. Az egész egy nagy és értelmetlen butaság. Aki még hisz benne, az szintén buta, elmaradott gondolkodású.
A kis guppi sebesen úszott az akvárium közepén álló bujkáló felé. Apja, a guppi társadalom megbecsült tagja, épp a reggeliét fogyasztotta a kis építmény tövében. Felvilágosult guppiként soha nem gondolkodott az Emberről, hiszen teljesen felesleges időpocsékolás ilyen buta babonákkal foglalatoskodni. Az akvárium magától keletkezett, benne minden önmagától van és működik, az akváriumon kívül pedig nincs semmi. Az akvárium bizony a nagy büdös semmi közepén terpeszkedik, körülötte légüres tér, amiben semmiféle furcsa lények nincsenek.
-
Apa, apa!- a kis guppi már messziről kiált az öregebb felé- képzeld mit mesélt nekem a vén algaevő a hínárerdőben!
A vén algaevő volt a legöregebb hal az akváriumban. Ők hosszú életű halak, már legalábbis a többiekhez képest. Beszélik, hogy állítólag a nagyapja még látta azt a bizonyos Embert és mesélt is róla neki. Persze a maiak, a fiatalok, aki ugye kellőképpen felvilágosultak, nem hiszik, hogy ez igaz lenne. Úgy gondolják, a vén algaevőnek öregségére már meglágyult az agya. Vagy a nagyapja volt bolond, ki tudja, de talán nem is lényeges. Az idősebb guppi persze nem örült annak, hogy a fia ilyen babonás vén halakkal barátkozik, tartott tőle, hogy a „bolondnak bolond a barátja is” alapon, előbb-utóbb a fiáról is pletykálni kezdenek akvárium szerte. Kissé ingerülten fordult az érkező felé.
-Na mond, mivel szédített téged megint az a babonás vén hal?
-Azt mondta, hogy az akváriumon túl van még valami! Képzeld, szerinte más világ is létezik, nagyon furcsa lényekkel! Akik nem is vízben élnek! És azt is mondta, hogy van egy lény, azt hiszem Emmernek hívják és ez az Emmer teremtette az akváriumot!
-Ember, nem Emmer- szólt közbe az apa- Embernek mondják, hallottam már ezt a mesét. Butaság fiam, felejtsd el! Egy vén kiégett algaevő ostobaságai.
-De apa! Olyan szép dolgokat mesélt! Azt mondta a nagyapja még látta is ezeket. Őt egy másik helyről hozták, egy csodás helyről! Ott más akváriumok is voltak. Sok akvárium, rengeteg más hallal! És aztán egyszer csak jött az Ember, kiemelte őt az akváriumból és beletette egy furcsa valamibe! Nem üvegből volt, de mégsem engedte az a valami, hogy szét folyjon a víz. És ez az Ember, ez vitte őt és akkor olyan dolgokat látott! Képzeld, a vízen kívül voltak más lények, nagyon furcsák, mert nekik nem kellett víz ahhoz, hogy éljenek! És ez az Ember, ez betette őt a vízzel egy nagyon furcsa valamibe, ami hangosan zúgott és megmozdult, rázkódott és amikor megállt és kivette őt az Ember, megint egy másik világban voltak. Aztán látta az akváriumot, de kívülről! Képzeld apa! Kívülről látta az akváriumot! Aztán ez az Ember, ez betette őt is az akváriumba, de utána eltűnt!
-Fejezd be ezt a butaságot!- csattant fel az apja- ki hallott már ilyen ostoba beszédet! Más akváriumok? Ugyan már! Hol? Merre? Miért nem tudunk róluk? És persze egy rejtélyes Ember, aki halakat emel ki ezekből az akváriumokból és beteszi valamibe, ami nem is üveg, de mégsem engedi kifolyni a vizet! Baromság! Meg persze vízen kívül élő lények, amik nem fulladnak meg a víz nélkül! Varázslatos szerkezetek, amik morognak, meg remegnek miközben más világokba szállítják a benne lévőket! Ja és persze kívülről látta az akváriumot, naná! De persze nem fulladt meg miközben az akváriumon kívül volt! Hallod te egyáltalán miket hordasz itt össze? Hát teljesen elment a maradék eszed is???
-De apa! Talán létezhetnek olyan dolgok, amikről mi halak nem tudunk, amiket nem értünk, de attól még ott vannak.
-Fiam. Mi már egy felvilágosult társadalomban élünk, nem az ősi babonák uralta világban. Halak generációi kutatták a világunkat, tudományos alapokon, míg eljutottunk a mai fejlett gondolkodásunkhoz. Bizonyított tény, hogy az akváriumon kívül nincs másik világ! Az akvárium magától jött létre és fejlődött a mai szintjére. Nincs semmiféle Ember, aki ezt létrehozta volna. Ez csak mese, buta, hiszékeny halaknak. Te ne legyél az! De próbáld csak ki! Ússz fel a víz tetejére, tudod, ahonnan az a mindent elvakító fényesség jön! Dugd ki a fejed a vízből és próbáld ki, vajon tudsz-e lélegezni odakint. Rájössz majd, hogy nem! Kell-e ennél egyértelműbb bizonyíték arra, hogy odakint, a vízen kívül nem élhetnek lények? Hogy élnének, hát percek alatt elpusztulnának!
-Igen apa, de mi van, ha ezek a lények másképp élnek? Ha nekik nincs szükségük vízre ahhoz, hogy lélegezzenek?
-Butaság! Köztudott, hogy minden élőlény csak a vízből képes oxigént kivonni. Ezt már rég bebizonyították a tudósok. Ha nincs víz, nincs oxigén sem. A vízen kívül mindenki meghal! De mondok mást! Emlékszel a nagyapádra? Amikor már nagyon megöregedett és az utolsó pillanataiban annyira elgyengült, hogy már úszni sem tudott, lesüllyedt az akvárium aljára és már mozdulni is alig bírt. Ekkor jöttek azok az aljas csigák, akik ellepték a testét és elkezdték felzabálni. No, ha tényleg létezne az a te bizonyos Embered, hát, hogy engedheti, hogy ilyen kegyetlenség történjen az akváriumban? Emlékszel, amikor megszülettél és menekülnöd kellett a nagyobb halak elől, mint a többi ivadéknak? Mennyit elkaptak és felzabálták őket! No, hát hol volt a te híres Embered ekkor? Hogy hagyhatta, hogy ilyen kegyetlenség történjen az akváriumban???
-Nem tudom apa, talán ő nem akar beleszólni a mi életünkbe. Talán csak megteremtette az akváriumot, a fényt, a növényeket, a bujkálót, hogy elrejtőzhessünk a nagy halak elől, de hagyja, hogy saját életünket éljük. Saját döntéseket hozzunk és olyanná tegyük az akváriumot, amilyen nekünk jó. Nem ő tehet róla, ha mi ilyenné tesszük.
-Gondolom ezt is az a vén kótyagos mondta neked... Persze, az Ember csak úgy passzióból teremtette az akváriumot. Nem akar uralkodni rajta, csak úgy van neki. Ki hallott már ilyen hülyeséget, ha valaki csinál valamit, azt azért teszi, hogy birtokolja, uralkodjon rajta, így működik az akvárium is! Felejtsd el ezeket az őrültségeket, majd ha látom azt a bizonyos Embert, akkor elhiszem, addig csak dajkamese az egész.
-Van más is apa... Tudod, az öreg algaevővel kiúsztunk a hínár szélére, egészen az üvegig. Nekinyomtuk az orrunkat az üvegnek és vártunk, figyeltünk. Sokáig nem történt semmi, vagy csak nem láttuk, hiszen az üvegen túl minden olyan homályos, ott nincs ekkora fény, de aztán mintha megmozdult volna valami! Közelebb jött és homályosan ugyan, de láttam! Hatalmas volt, tízszer, de talán százszor is nagyobb, mint az akvárium! Egy furcsa lény, nem olyan, mint mi, egészen másképp nézett ki. És amikor észrevette, hogy figyeljük, hogy szeretnénk, ha megmutatná magát és megismerhetnénk, még közelebb jött! Egészen közel hajolt az üveghez és mosolygott ránk. És amikor a szemébe néztem, éreztem, hogy szeret minket! Azt hiszem ő volt az Ember! Apa, ha eljössz az üveghez és várunk, erősen figyelünk rá, azt hiszem újra odajön és mind láthatjuk!
-Fejezd be ezt a butaságot fiam! Legyen már eszed, jobb dolgunk is van annál, hogy valami kitalált Embert lessünk az üvegen túlról. Ki hallott már ekkora marhaságot, hogy mi felnőtt halak, arra pocsékoljuk a drága időnket, hogy az Embert keressük, lessük. Utoljára mondom, az akváriumon túl nem létezik semmi! Nincsenek más akváriumok, nincsenek különös lények és végképp nincs semmiféle Ember odaát! Ez tudományosan bizonyítottuk már. És ezennel megtiltom, hogy még egyszer találkozz azzal a vén kótyagos algazabálóval! Telebeszéli a fejed a butaságaival és látod, már te is mindenféle Emberről hallucinálsz. Hiányzik neked, hogy mindenki rajtad röhögjön az iskolában? Hogy téged is bolondnak tartsanak, mint azt a vén hülyét?
-Nem apa, nem szeretném azt. Talán igazad van, talán tényleg csak képzelődtem...
Mindeközben az akváriumon kívül, az ember, ami a bent élők szerint ugye nincs, a nappali közepén üldögélt kedvenc karosszékében. Az akváriumot figyelte, benne a halakat, azt a két kis guppit, ami olyan érdekesen lebeg egymással szemben, mintha beszélgetnének valamiről. Hogy miről, azon nincs ideje morfondírozni, ajtónyitódás szakítja félbe a megfigyelést. A lánya (aki nyilvánvalóan szintén nincs az akváriumban élők szerint) viharzik át a szobán.
-Apa, nem láttad a vasalódeszkát? Ki kéne vasalnom az unokád ingét, reggel hittanra megy. Bár fogalmam sincs mire jó ez a „hittanosdi”, értelmesebb dolgokról is tanulhatnának éppen abban az egy órában.
Az ember, ami ugye nincs, érdeklődve fordul a lánya felé (aki nyilván szintén nincs, legalábbis az akváriumban élők szerint), majd kissé merengve kérdi:
-Úgy gondolod felesleges? De mi van, ha mégiscsak van Isten? Talán csak keresnünk kéne, figyelni rá és megtalálnánk...
-Jaj apa, ne kezdjük el- nevetett fel a lány- mi már egy felvilágosult társadalomban élünk, nem az ősidők hiedelemvilágában. Minek keresni azt, ami nincs? Ezernyi más dolgunk van!
Mosolyogva lépett a karosszékhez és egy vidám kacsintás mellett egy csókot nyomott az őszülő kobakra. Aztán már rohant is tovább, hiszen „ezernyi más dolga van”. Az ember, ami nincs, halkan dörmögte az orra alatt „ezernyi más dolgunk van”. Majd újra az akvárium felé fordult, nézte a két kis guppit, amik mintha beszélgettek volna valamiről, aztán hátra dőlt és csendben elmosolyodott.
