Netbetyár

Nem jött össze a nagy álom az ellenzéki oldalon, mondhatni dupla sallerrel abszolválták az elmúlt hetet. A különböző balliberális hírportálok komment szekcióiban óriási várakozással tekintettek az elmúlt hétre. Sokan már-már az "áttörés hete"-ként aposztrofálták a Január 20-26 közötti időszakot, egyöntetű vélemény volt ugyanis, hogy a Fideszt kizárják az Európai Néppártból és Győrt elveszti a kormánypárt. A kettő együtt meg igazi lavinát indít meg, sokan már előrehozott választásokat is vizionáltak. Aztán, ahogy az lenni szokott, egyszer csak szembe jött a valóság. Meggyőződésem, hogy a győri eredményben alaposan benne van az elmúlt száz nap.

Még mielőtt bárki is félreértené és notórius hazaárulónak bélyegezne, nem, a fenti cím egyáltalán nem az én vágyaimat, elvárásaimat tükrözi. Mindössze tömör összefoglalása annak a gondolatmenetnek, ami lentebb olvasható.

Sokan, sokféleképp próbáltak már magyarázatot adni arra, hogy miért is ennyire "szuperkritikus" a brüsszeli elit Magyarországgal, a magyar kormánnyal szemben. Mint azt már megszoktuk, a politikai döntésekre általában (legalább) két magyarázat van. Az egyik a jól hangzó, a másik meg a valós. A "jól hangzót" már ismerjük, unalomig ismételt az "EU aggódik a demokráciáért" mantra. Valóban jól hangzó, szerethető, "fülbemászó" dallam, kár, hogy nem igaz.

A "felvilágosult és haladó" Európában teljes a téboly börtönfronton. Épp ésszel nehéz felfogni, milyen pereket indítottak (és nyertek) már az ott "sínylődő" rabok. Büntetés vagy jutalom járjon 77 ember lemészárlásáért?

Van az úgy, hogy egyetlen mondat vagy egy jól elővezetett példa még a legvehemensebb vitapartnert is azonnal padlóra küldi. Amikor a kekeckedő is rádöbben, ezen a vonalon nincs értelme tovább menni. Sakk és matt!

A balliberális oldal régi vesszőparipája, hogy Magyarországon "brutális médiafölényben" van a kormányoldal. Természetesen ezt még soha semmivel nem tudták alátámasztani, de hát mint tudjuk, a liberális gondolkodású embert nem olyan fából faragták, hogy holmi tényekkel foglalkozzon. Neki elvei vannak, meg elképzelései. Természetesen világmegváltóak. Jól is néznénk ki, ha a liberális csak úgy megszakítgatná a folyamatban lévő világmegváltását, hogy kitekintsen az elméje által kreált párhuzamos univerzumból és rápislogjon néha a valóságra. Még a végén rádöbbenne, hogy pont nem váltja meg a világot...

Tudta ön, hogy az Árpád-ház már évszázadokkal Szent István megkoronázása előtt kihalt? Vagy azt, hogy Március 15.-én a honfoglalást ünnepeljük, ami 1939-ben volt és melynek során kiűzték a törököket egy nemzeti vágta keretében? Nem, ezeket nem egy füstös kiskocsma borgőzben pácolt közönsége mondta. Ezek, többek közt, egy leendő tanár és egy friss diplomás meglátásai...

Tegnap este kapcsolgattam kicsit a tévét unalmamban, mikor is szembe jött velem az egyik ismert kereskedelmi csatornán az "Észbontók maraton". Az elmúlt évek adásait ismételték, kora délutántól egészen késő estig. Aki esetleg nem emlékezne már eme "műveletlenségi vetélkedőre", annak dióhéjban:

A műsor koncepciója a következő volt: adott egy férfi és egy női páros, akik külön-külön helységben üldögélnek és a számukra feltett (általában nem túl nehéz) kérdésekre próbálnak válaszolni. A párosokat, hogy is fogalmazzak finoman, nem éppen "Nobel-díj várományosokból" válogatják ki, legyünk őszinték, a "minél hülyébb, annál jobb" elv érvényesül a szelektálásnál. Ők azt hiszik, egy vetélkedőn vannak, versenyzőként, ezért kapják a kérdéseket. Valójában az igazi versenyzők a stúdióban ülnek és a feladatuk kitalálni, hogy az "Észbontók" ott elkülönítve vajon helyes választ adnak-e a feltett kérdésre vagy ha nem, hát mekkora marhaságot fognak elővezetni.