Netbetyár

Mindig érdekes esemény amikor a honi politikai élet Münchhausen bárója idejét érzi, hogy maroknyi szektája körében sopánkodjon egyet. Aztán persze rendre szembe jön a valóság és képen törli Ferit. No de, tökös, balliberális "európai magyar" nem engedi, hogy holmi tények összezavarják. Tényekkel foglalkozni, az olyan maradi, konzervatív, sőt talán még fasiszta dolog is, ergo a tényekre időt pocsékolni butaság! Jól képzett "európai magyar" elvek mentén masíroz, a szíve viszi előre a Lenini brüsszeli úton!

A petíciók sok mindenre jók. Mondjuk közhangulatot befolyásolni. És aki jól teszi fel a kérdést, márpedig vannak, akik tudják hogyan kell megfogalmazni a kérdést, hogy az "jó" legyen, azoknak lehetőséget biztosít arra, hogy ügyesen csűrve-csavarva az eredményt végül már teljesen mást magyarázzanak bele, mint ami eredetileg benne volt.

Teszem azt egy kórház igazgatója vagyok. Hozok egy nyilvánvalóan politikai döntést, majd mikor észlelem, hogy ennek a döntésnek bizony következményei lehetnek, szintén politikaiak, akkor gyorsan indítok egy petíciót, melyben az alkalmazottaim "kedvükre tiltakozhatnak", hogy innentől már ne legyen politikai döntés a kórház életében. Magyarul, ha én hozok "politikai döntést", semmi gond, ha ezt számon kérnék rajtam, az már maga a borzalom.

Régi, öreg akvárium a szoba sarkában. Évek óta áll ott háborítatlanul, világítással, levegőporlasztóval, szűrővel, különféle halak újabb és újabb generációinak biztosítva kényelmes szállást. Az ember, aki megvette, összeállította, feltöltötte, időnként lopva szór elemózsiát nekik. Nem szándéka zavarni őket, csak gyönyörködni szeret bennük. Van, hogy fél-egy órát is eltölt kedvenc karosszékében gubbasztva, bámulva az fényben úszó akváriumot. "Igen, ez szép!" gondolja magában a halak sokszínűségét látva. Kicsit talán büszke, kicsit talán boldog mikor eszébe jut, ezt ő adta, ezt a közeget ő biztosította ezeknek az apró lényeknek, hogy kedvükre ficánkoljanak, éljék az életüket. Mert jó érzés létrehozni valamit és hagyni, hogy az a valami, illetve a benne élő apró lények a saját életüket éljék, hagyni, hogy önálló döntéseket hozzanak...

Ott a sarokban, üveglapok közé zárva egy másik világ. Nagyjából 250 liternyi világ, fénnyel, vízzel, növényekkel, halakkal. Rég kihaltak már azok a halak, amiket egykoron, még az akvárium új korában maga az ember hozott és telepített be. Ma már azok ükunokáinak az ükunokái ficánkolnak a vízben. Az öregek még beszélnek egy ősi legendáról, ami szerint létezik az akváriumon túl egy másik világ. Van ott "kint" egy furcsa lény, ők Embernek hívják, nem értik a céljait, sem azt, hogy miért van ott, de állítólag ő maga teremtette ezt a világot. Sőt, az öregek szerint ez a bizonyos Ember tartja fent a világukat. Nélküle nem lenne ez a gyönyörű fény az akváriumban, a víz is idővel elkoszolódna és az oxigén is igencsak megcsappanna benne. Állítólag voltak olyan ősi halak, akik még látták is ezt a bizonyos Embert. Egy furcsa helyről hozta őket az Ember, egy furcsa szerkezetben és miközben utaztak egy varázslatos világot láttak mielőtt bekerültek volna az akváriumba. Nem értették mindazt amit láttak, így leírni sem igazán tudták, csak a saját primitív szókincsükkel próbálták elmesélni az utókornak, van ott "kint" valami. Valami egészen más, amit itt bent senki nem ért.

Nos kedves emberek, nagy szeretettel üdvözlök mindenkit! Kicsiket, nagyokat, fiúkat, lányokat, illetve engedve az új kor szellemének, mindazokat is, akik még nem döntötték el, hogy mik is ők valójában. Toleráns vagyok a szakállas nőkkel, borotvált lábú pasikkal vagy éppen a robotokkal kapcsolatban is. Sőt, valójában az sem zavar, ha valaki konyhaszekrénynek, gyümölcsfának vagy éppen dízelautónak képzeli magát. Legalábbis addig nem, míg nem várja el az illető, hogy nekem is kötelező legyen elmerülnöm az ő hiedelemvilágában.

Voltam már „bolgger”, több helyen is, volt ahol nagyjából hivatásos is. Aztán szép lassan kikoptak a blogok, abbahagytam. Volt ahol én akartam úgy és volt ahol „más akarta, hogy én akarjam úgy”. No nem mintha botrányblog lett volna bármelyik is, csak „nem elég liberálisak a nézeteim”. Most pár év elteltével, úgy gondoltam újra belevágok. Új év, új remények, új blog...

Miről fog szólni ez a blog? Semmiről, mindenről és bármiről. Napló. Magamnak, de nem csak magamnak. Elmélkedések, gondolatok a világ nagy dolgairól. Valójában bármi belefér, amiről eszembe jut valami, amiről van véleményem. És általában mindenről van...

Adta volna magát, hogy kapásból lecsapjak a mai nap slágertémájára, a „Gréczy ügyre”, de nem tettem. Egyrészt a honi portálok újságírói, blogok bloggerjei már így is kiéhezett vércseként csaptak le a DK önjelölt pornósztárjára, minek még egy helyen ekézni ezt a félnótást? Másrészt nem szeretem a hirtelen felindulásból elkövetett blogolást. Szeretem alaposan megrágni, majd megemészteni a témát, csak aztán véleményezni. Tudom, ez nem mindig kifizetődő a mai, szenzációhajhász világban. Annyit azért mégis elmondanék, amolyan jó tanácsként, hogy a Gréczy-módszer nem feltétlen a legmegfelelőbb csajozási tipp. Nyilván nem túl hatékony módszer, gondolom én, nem túl sok csaj álmodozik arról, hogy olyan fotókkal árasszák el, amin egy 50-es fószer, amolyan végvári vitézként, kivont karddal ácsorog a távolt kémlelve. (és ez még a kevésbé irritáló képek közé tartozott) Meg aztán, ahogy a mellékelt ábra is mutatja, a hölgy előbb-utóbb megunja a csávó szolgáltatásainak kéretlen reklámozását és lépni fog az ügyben. És ugye milyen ciki, amikor az ország egyik fele Zsoltika eléggé egyedi „párzási táncán” röhög, a másik fele meg a fejét fogja az ilyen mértékű tahóság láttán. Mondanám, hogy Gréczy Zsolt lett a honi politikai élet „José Luis Torrentéje”, de lássuk be, Zsoltinak sikerült lesüllyednie a bunkóság olyan mélységeibe, amelynek láttán még a jó öreg Torrente is elégedetten csettintene, majd térdre vetné magát, hogy „mester, taníts!”.

Jó, hagyjuk is. Pont elkezdtem, hogy nem írok a témáról, erre csak kezd elkapni a hév. Lesz még idő, alkalom és lehetőség Zsolti és a többi félnótás savazására. Ahogy elnézem őket, bőven lesz... Addig is köszönöm, hogy elolvastad, remélem érted miről szól majd ez a napló, azt meg pláne remélem, hogy érdekesnek találod majd. További reményeim közé tartozik, hogy ismét találkozunk hamarosan, akkor már egy teljes értékű bejegyzés okán. Addig is legyetek jók és ha fotóztok, gatya legyen rajtatok! :)

U.i.: Sikerült megfejtenem a DK betűszócska rejtélyét. Feri a notórius hazudozó, Ági az idegbeteg sivalkodó és Zsolti a perverz szexuális ragadozó. Ők együtt a Degenerált Koalíció.