Az alant leírtakból persze kiderül, nehéz volt röhögés nélkül leírni ezt a címet. Meg nehéz röhögés nélkül értékelni az ellenzéki összefogás „veretes” hétvégi teljesítményét...
Nem szeretném túl hosszúra nyújtani ezt a bejegyzést, azt hiszem ez tipikusan az az eset, amikor a tények önmagukért beszélnek. Nincs mit ragozni rajtuk. Bizonyára sokan tudják, a hétvégén parlamenti képviselőválasztás volt Dunaújvárosban. Az ellenzéki összefosás összefogás jelöltje nyert. Nem volt túl nehéz dolga, hiszen a Fidesz nem indított saját jelöltet, az egyik független mögé ugyan beálltak, amúgy tessék-lássék, de szemmel láthatóan nem különösebben izgatták fel magukat a hétvégi derbi gondolatától. Nyilván úgy gondolták, hogy Dúnaúj eleve balos város, egyébként sincs semmiféle hatása az eredménynek a parlamenti erőviszonyokra, így kár erőt feccelni ebbe. (mint utóbb kiderült, ez lehet, hogy hiba volt, egy jó jelölttel, erős kampánnyal, ezt a 16%-ot éppen meg lehetett volna ugrani...)
Nézzük a száraz tényeket. A szavazást, meglehetősen mérsékelt részvétel mellett Kálló Gergely, az összefogás jelöltje nyerte, a leadott voksok kb. 56%-át bezsebelve. Ez alapjában véve nem is hangzik rosszul ugye. Akár még megsüvegelendő teljesítménynek is mondhatnánk. Viszont arra a hurráoptimizmussal teletűzdelt győzelmi táncra, amit az ellenzék most előad, messze nincs oka. Mint írtam, meglehetősen mérsékelt részvétel mellett jött össze ez a győzelem. Ez konkrétan annyit jelent, hogy a választásra jogosult kb. 67.500 polgárból nem egész 20.000-ren jelentek meg az urnáknál. (értelem szerűen ennek az 56%-át sikerült begyűjtenie az összellenzéki jelöltnek.) Ez egyben azt is jelenti, hogy a szavazásra jogosultak nagyjából 16%-át sikerült megmozgatniuk. Na bumm! Pedig most aztán mindenki mindenkivel összefogott, aki számításba jöhetett. A néhány százalékos pártoktól kezdve egészen addig a Párbeszédig, akiknek a szavazótábora gyakorlatilag csak önmagukból áll. (na jó, ha minden jól jön össze és extrán sikerül a Párbeszédesek mozgósítása, akkor lehet, hogy 1-2 unokatesó is elmegy az urnákhoz...) Tehát ennél tovább nincs. Nincs már kivel összefogni. És ennek a hat pártnak (Jobbik, DK, MSZP, Momentum, LMP és Párbeszéd) sikerült a szavazók 16%-át (!) az urnákhoz csalnia. (megjegyzem, ha szövetségbe indulnának, 30% kéne a parlamenti küszöb megugrásához) Nos, ez az a „parádés” teljesítmény, amit ma önfeledten ünnepel az ellenzék. Adódik a kérdés, „Maaaaaaargit! Há' Noooormáááális???
Biztos én vagyok hülye, de a körülményeket látva én nem örömtáncot járnék, sokkal inkább elgondolkodnék a helyükben. Mert az, hogy hat párt összesen a választók 16%-át tudta megmozgatni, az nem parádés, nem világra szóló teljesítmény, sokkal inkább siralmas. Ezt önfeledten ünnepelni, ennek okán büszkén üzengetni a túloldalra, finoman szólva is kabaré.
Kicsit olyan volt az ellenzék mai örömünnepe, mint amikor valaki egyedül ugrik a medencébe, ott egy siralmas vergődéssel nagy nehezen célba evickél, majd kikecmeregve a vízből vadul rázza az ökleit, hogy most aztán megmutatta. Mit mutattatok meg gyerekek? Hogy ha egyedül indultok még ti is tudtok nyerni? Bocs, de nekem megint Eric Moussambani úszása jut eszembe a teljesítményetekről. (azzal a különbséggel, hogy habár Eric úszása is kabaréba fulladt, de ismerve a története hátterét, őt legalább lehetett tisztelni!)
